Projektünk témája a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola (volt Boldog Árpádházi Margit Leánygimnázium) izraelita vallású leánytanulóira való emlékezés, akik a holokauszt során veszítették el az életüket.

Célunk az volt, hogy olyan emlékfilmet hozzunk létre, ami iskolánk tanulóihoz közelebb tudná hozni az áldozatok személyét és történetét, ezért filmunk elkészítését komoly kutatómunka előzte meg: az iskolai évkönyvekből kikerestük az izraelita tanulókat, majd a könyvtári kutatás során sikerült rábukkantunk a lehetséges túlélőkre és a deportáltakra, valamint az izraelita temetőben egy síremlékre is.

A filmforgatás helyszíne: a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola Budai úton lévő épülete és udvara volt, valamint az iskolának a legrégebbi terme, amiben korhű iskolai padok vannak a mai napig is.

Filmünk első részében egy zsidó és egy nem zsidó kislány barátságának szétszakadását mutatjuk be, ahogy az antiszemitizmus lassan tönkreteszi azt. A filmben szimbolumokkal jelöltük a zsidó gyermek életének alakulását: jó körülmények, bicikli, csinos ölözet, majd kopottas ruha, sárga csillag, kiközösítés, deportálás).

A szeretett kislányból ellenség, majd kiközösített tanuló lett, akit végül elhurcoltak a katonák.

Videónk második felében a tényleges megemlékezést tűztük ki célul: „A Székesfehérvárról elhurcolt gyerekek száma körülbelül 160 lehetett. Közölük senki sem kerülhetett haza élve.”[1]

A következő filmkockákban a kutatásunk eredményét közöltük, hogy a mi iskolánkba járt diákok közül ki hol halt meg, kik menekültek meg, és kiknek lett a sorsa ismeretlen.